Darabokra Szakítod A Szívemet

Bennem ég a vágy,
fellobban még a láz,
Mondd el merre jársz.
Szívemben olvad a jég,
Te vagy a nap és az éj,
Legyen úgy ahogy rég.
Tudom, hogy nem ez a vég,
tudom, hogy féltesz még,
Hittem, hogy Te vagy a cél,
ami éltet rég.
Álmomban velem vagy még,
azt hittük sosem elég,
de elmentél.

Darabokra szakítod a szívemet, úgy fáj.
Minden mozdulatod bennem él tovább.
Szívem téged soha el nem enged már,
Még mindig rád vár.
Darabokra szakítod a szívemet, úgy fáj.
Minden mozdulatod bennem él tovább.
Hogyha menned kell hát mért is maradnál,
Most már sírni ká-á-ár!

Tomboló viharként pereg az élet még, egyedül félek én.
Azt írta nekem a sors,
hogy újból átkarolsz,
Csak gyere és szólj.
Tudod, hogy nem ez a vég,
tudom, hogy féltesz még,
Hittem, hogy Te vagy a cél,
ami éltet rég.
Álmomban velem vagy még,
azt hittük sosem elég,
de elmentél.

Darabokra szakítod a szívemet, úgy fáj.
Minden mozdulatod bennem él tovább.
Szívem téged soha el nem enged már,
Még mindig rád vár.
Darabokra szakítod a szívemet, úgy fáj.
Minden mozdulatod bennem él tovább.
Hogyha menned kell hát mért is maradnál,
Most már sírni ká-á-ár!
ká-á-ár
Darabokra szakítod a szívemet, úgy fáj.
Minden mozdulatod bennem él tovább.
Szívem téged soha el nem enged már,
Még mindig rád vár.
Darabokra szakítod a szívemet, úgy fáj.
Minden mozdulatod bennem él tovább.
Hogyha menned kell hát mért is maradnál,
sírni ká-á-ár!
Darabokra szakítod a szívemet, úgy fáj.
Minden mozdulatod bennem él tovább.
Szívem téged soha el nem enged már,
Még mindig rád vár.
Darabokra szakítod a szívemet, úgy fáj.
Minden mozdulatod bennem él tovább.
Hogyha menned kell hát mért is maradnál,
most már sírni kár!