Szó

Nem szólal meg a vers, mer' a szót nem találod meg, pedig él.
Ne keresd, kapkodj, jó ez a perc, hadd forogjon magától a vér!
Meglesz az, melegszik az áram, a mindenség sodra mozog,
Nem áll meg itt attól semmi, hogy te a mozgást abbahagyod.

Most magától forog benned a vér, magnetizálódik a tekercs.
Zsibbadj el, ne okoskodj, te vagy a teremtés, szádban a vers.
Hangonként szűrd át a fogad közt, olvasd, tapintsd ki a nyelveddel!
Ez érdes, az öblös, ússz velük úgy valahogy,
ahogyan a kavicsokkal a tenger.

Tenger, tenger,
Tengő ember,
Zengő, zajló,
Zöldeskék
Szín, kékeszöld
Hullám csapkod,
Felszín, csipke,
Sós hab, tajték,
Tengersós haj
Szárad, bója,
Sóhaj, fülkagyló,
Hallójárat,
Dugult moraj,
Borult, merült
Alá, talán,
Talán, talán

Talán éppen most születik meg, és visszafelé befogadja a nyelv,
Vagy régi beszélők arra csiszolták, sorába, hogy végül beemeld.
Most zsibbadj el, ne okoskodj, hadd forogjon magától a vér!
Készen kell csak állnod a szóra, és megfognod, amikor ideér.