Miénk Itt A Tér

Miénk itt a tér, mert mi nőttünk itt fel,
A ház is a miénk, mert mi viseljük el,
Nekünk kevés fény jut, árnyékból van több,
Sötét szobánkban a pók rossz hálót köt.
Miénk itt a tér, miénk itt a tér.
Kicsi voltam amikor megszülettem,
Anyám se volt mégis fölnevelődtem,
Úgy nőttem fel, sejehaj, mint erdőben a gomba,
Volt szeretőm már tízéves koromban,
Volt szeretőm már tízéves koromban.
A mély udvarokban csak ecetfa nő,
A lépcsőn melyen járunk, elkopott a kő,
Miénk itt a tér, mert mi nőttünk itt fel,
Ismerős a fütty, és egymásnak felel.
Miénk itt a tér, miénk itt a tér.
Jaj, de sokszor elindultam, elmentem,
Tihozzátok soha be nem mehettem,
Kapud előtt sejehaj, úgy elfogott valami,
Fáj a szívem, ki se tudom mondani,
Fáj a szívem, ki se tudom mondani.
Csavarogtunk mi már sokszor délután,
Ápolt kerteken, hol elfeküdt a nyár,
És ha este lett és indultunk haza
Visszafogadott minket ott a tér dala.
Miénk itt a tér, miénk itt a tér.
Sötétkétre vagyon az ég lefestve,
Utoljára voltam nálad az este,
Utoljára sejehaj fogtam ajtód húzóját,
Adjon Isten kedves babám jó’jszakát,
Adjon Isten kedves babám jó’jszakát.
Miénk itt a tér, miénk itt a tér.
Miénk itt a tér, miénk itt a tér