Mókusszőrrel Pucolom A Bakancsom

Mikor bevonulsz kezedben a cucc,
mit se tudsz még a katonaéletről.
Nem megy az idő, hiányzik a nő
és csak az jut az eszedbe mindenről, hogy

Mókusszőrrel pucolom a bakancsom
ettől lesz majd csuda fényes.
Nem műszőrmét visel az én galambom,
mert a flancra csuda kényes.
Mert az ember nem minden nap suvikszol,
éjjel mindig boldogságban lubickol.
Így hát aztán vigyázok a kefére,
szőrére meg a nyelére.

Ha leszerelek, nyugodtabb leszek,
nem hallom majd folyton azt, hogy ráz-dvá-trí! [egy-két-há! oroszul]
Jó csaj a babám, szeret igazán,
nem vezényel, de neki itt kell ennyi, hogy...

Mókusszőrrel pucolom a bakancsom
ettől lesz majd csuda fényes.
Nem műszőrmét visel az én galambom,
mert a flancra csuda kényes.
Mert az ember nem minden nap suvikszol,
éjjel mindig boldogságban lubickol.
Így hát aztán vigyázok a kefére,
szőrére meg a nyelére.

Kirándulni szép, ha beborul az ég,
bebújunk majd kettesben a sátorba.
Szép a szerelem, tesszük ami kell,
de én közben gondolok az ángyomra, hogy ...

Mókusszőrrel pucolom a bakancsom
ettől lesz majd csuda fényes.
Nem műszőrmét visel az én galambom,
mert a flancra csuda kényes.
Mert az ember nem minden nap suvikszol,
éjjel mindig boldogságban lubickol.
Így hát aztán vigyázok a kefére,
szőrére meg a nyelére.

Mókusszőrrel pucolom a bakancsom
ettől lesz majd csuda fényes.
Nem műszőrmét visel az én galambom,
mert a flancra csuda kényes.
Mert az ember nem minden nap suvikszol,
éjjel mindig boldogságban lubickol.
Így hát aztán vigyázok a kefére,
szőrére meg a nyelére.