Zsákmányállat, Pt. 1

Úgyse hiszi senki el magának,
Hogy amit lát, az tényleg van,
Hanem várja, hogy a valódi látványt
Jelző kürtszó felharsan.

Szól a kürt, ellibben a függöny,
Amit most látsz, az tényleg van.
Kár, hogy mikor körbenéznél,
A szélben a mécsesed ellobban.

És támad akkor olyan sötét,
Amiben az élők kezét
Többet nem találod,
És ami elér, azt ütöd-vágod.

Zsákmányállat máját mosod
Egy névtelen patakban,
Körülötted olajfoltok
Mézeskalácsszív alakban.

És úgy nézed az arcod benne,
Mint régen a céllövöldében
Az a lány, akinek lőttél egyet
Finom utalásféleképpen.

Úgyse hiszi senki el magának,
Hogy amit lát, az tényleg van,
Hanem várja, hogy a valódi látványt
Jelző kürtszó felharsan.

És támad akkor olyan sötét,
Amiben az élők kezét
Többet nem találod,
És ami elér, azt ütöd-vágod.

Biztos helyről régről tudom,
Hogy a Föld tányér és hogy azon
Az emberek és a kövek
Lesznek a mannához a köret.

És támad akkor olyan sötét,
Amiben az élők kezét
Többet nem találod,
És ami elér, azt ütöd-vágod.