Egyedül

(A város felett ködfátyol lebeg
Szobámnak ajtajához most ért a magány
A város felett ködfátyol lebeg
Szobámnak ajtajához most ért a magány
A város felett ködfátyol lebeg
Szobámnak ajtajához most ért a magány)

Múlnak a napok, egyedül vagyok
S félek, ez mindig így lesz most már ezután
Zárt ajtók mögött (ay mhm így jó) függönyök között (yeah yeah)
Egy álmot kergetek még, vakon, s tovább (yeah yeah yeah yeah yeah)

Nem akarok egyedül lenni
De már nem is jó veletek együtt
Nyugtat a zárt ajtó
A kulcsot még bele se tettük
Fejemben ár-apály
De gond egy szál se lesz
Keresnek, bár ma már
Tudom, rosszkor keresnek

Nincs fény, nincs kiút, végleg be vagy zárva
Olykor lelépnél az életből, a szart benne hagynád
Csak az a baj, nem megy aztán beleragadsz, mert bebasznál
Már megint, el kell mondjam magamnak hogy jobb, ha feladnám
Túl sokat tettem le és így túszokat ejtettem
A saját világommal együtt hullok a vesztembe
Annál boldogabb vagyok minél kevesebbet tudok
Mer' egy gondolat terel el, mikor szememet lehunyom, hogy

Múlnak a napok
Magamban újra agyalok
Hogy leszek túl a sövényen
Elég-e útra a való
Fenékig túrtam a földet
De mégis húztak a csalók
Hátam csak csusszan a tőrbe
Bent én itt úgy maradhatok

Inkább függönyök közt, minthogy
Küszködjek köztetek
Lecsúszok a közhelyen
Elhúzok a dögtelepre
Vége minden szépnek
Végre nincsen már zaj
Évek ismétlése után
Végitélet vár majd

Én meg én
Egy pár baj
Csak kisebb lett a vállam
A hitem ellen lázad
Így terem a kiskertbe
Pénz helyett a csárszag
Nézek helyet a lelkemnek
Mert itt meg nem találnak

Én meg én
Egy pár baj
Csak kisebb lett a vállam
A hitem ellen lázad
Így terem a kiskertbe
Pénz helyett a csárszag
Nézek helyet a lelkemnek
Mert itt meg nem találnak (yeah)

(A város felett ködfátyol lebeg
Szobámnak ajtajához most ért a magány)