Nehéz Idők
Pál Utcai Fiúk
6:13
Текст песни
Nagyon szép, a haja lobog Végigtáncol az utcákon Sötét ruhája ráncai között Senki nem látta, mikor átgázolt A szívemen, mint egy hadsereg Keményen, ritmusra lépkedett És közben úgy csinált, mintha nem tudná Hogy legalább száz éve várok rá És közben úgy csinált, mintha nem tudná (úgy csinált) Hogy legalább száz éve várok rá És közben úgy csinált, mintha nem tudná Hogy szeretem (úgy szeretem) S közben úgy csinált, mintha nem lenne jó velem (ah) Nagyon szép, a haja lobog Már messziről látom Sötét ruhában, átbújik a kerítésen, ahol várom Oly régóta, mint egy kisgyerek Kinek nem mondták meg, hogy nem lehet És közben úgy csinált, mintha nem tudná Hogy legalább száz éve várok rá És közben úgy csinált, mintha nem tudná (úgy csinált) Hogy legalább száz éve várok rá És közben úgy csinált, mintha nem tudná Hogy szeretem (úgy szeretem) És közben úgy csinált, mintha nem lenne jó velem (ah) Shh Kevés a fény és hangos a zene Ülünk a sarki bárban És nem tudom, hogy miért nem vele vagyok Mikor úgy érzem, rögtön szétszakadok Ott legbelül egy villanás És rohanok, nem kell már senki más De közben úgy csinált, mintha nem tudná Hogy legalább száz éve várok rá És közben úgy csinált, mintha nem tudná (Úgy csinált) Hogy legalább száz éve várok rá És közben úgy csinált, mintha nem tudná Hogy szeretem (úgy szeretem) És közben úgy csinált, mintha nem lenne jó velem, velem
