Nem Kell, Hogy Megbocsáss

Mezítláb mentem a nyárból a télbe
Nagykabátban jártam napsütésben
Rájöttem már ez voltam én
Boldog voltam ahol megvetettek
S néhol szívtelen hol úgy szerettek
Rájöttem már ez voltam én
Mindig csak a felhők közt jártam
S mire végre visszataláltam
Rájöttem már hogy lassan menni kell
Mindig csak a fényt kerestem
S végül csak egy árnyék lettem
Rájöttem már ez vagyok én
Nem kell hogy megbocsáss
Megbocsátott a sors
Nem baj hogy most így látsz
Mindegy hova sorolsz
Nem kell hogy megbocsáss
Elég az nekem
Nem bántott senkit még
Kicsorbult életem
Soha nem hittem hogy nem lehet másképp
S mindig viszafelé sült el a játék
Rájöttem már ez voltam én
Mindig jöttem mikor menni kellett
S végleg itt maradtam mind emellett
Nem értem miért ez voltam én
Volt amikor messzire szálltam
Többé már nem bír el a szárnyam
Elfáradt már mégis szállni kell
Mindig álmodtam egy szebb világról
S lassan eltűnök a nagyvilágból
S még nem jöttem rá miért vagyok én
Nem kell hogy megbocsáss
Megbocsátott a sors
Nem baj hogy most így látsz
Mindegy hova sorolsz
Nem kell hogy megbocsáss
Elég az nekem
Nem bántott senkit még
Kicsorbult életem
Nem kell hogy megbocsáss
Megbocsátott a sors
Nem baj hogy most így látsz
Mindegy hova sorolsz
Nem kell hogy megbocsáss
Elég az nekem
Nem bántott senkit még
Kicsorbult életem
Nem bántott senkit még
Kicsorbult életem