Jön A Tré

Beatologic beat
jön a Tré, jön a Tré ...
jön a Tré, jön a Tré ...

üdv a városomban, nagy dolgokról döntenek
a kocsmasor mellett lakom ahol csövesek döglenek
a jáccók elkerítve mint anno a lágerek
a romáktól hallott mondatok lettek mára slágerek

az iskolám a telep végén vasbetonból
kitanított pár diákot ki ma talpig vasba tombol
füstbe száll a közhely, itt mindenki tép
de az is visszajár a telepre ki elhagyta a Trét

a bánkinál a kolesz picsák kajak kicsapongóak
csütörtök este a formák adnak a picsapogónak
kicsiből nagylány lesz az utca senkit nem kimél
1 laza cigi mellett mozizom végig a lépinél

csukd be a szemed amíg mesél a szám
körbe vezetlek a városon de bízd csak magad rám
tesó, Tatabánya, otthona a nyomornak
nem való az ínyenceknek csak az edzett gyomornak

csukd be a szemed amíg mesél a szám
körbe vezetlek a városon de bízd csak magad rám
tesó, Tatabánya, nyakig ér a tré
nem adjuk el soha mert ez már a mienké

ha esteledik a falumban az utcákat járom
fülemben az mp3 velem Teo a barátom
és csak, flesselek a téren a csatorna szagokon
átlépek a patkán mint a nagyobb darab szarokon

sok mákvirág a clubban elém royal flesshet szór
de én leszarom, hogy ki kessel ha nálam csak essemm szól
hello! jó pár baráti kéz a vállamon
uccagyereknek születtem és ezt büszkén vállalom

a Kornél tesóm dudáját ismeri a city
végig pacsizzuk a várost mikor a seggemet viszi
a Dagi vajazza ahogy a pofám jártatom
megtapad a dumám mint a bűz a melós járaton

bassza meg a Bencsik aki leszarja a szegényt
a város miatta csóró mert elvette a reményt
benyalhatsz a segélyeddel nem kell az már senkinek
melót adj a népednek én csóró vagyok emszínek

csukd be a szemed amíg mesél a szám
körbe vezetlek a városon de bízd csak magad rám
tesó, Tatabánya, otthona a nyomornak
nem való az ínyenceknek csak az edzett gyomornak

csukd be a szemed amíg mesél a szám
körbe vezetlek a városon de bízd csak magad rám
tesó, Tatabánya, nyakig ér a tré
nem adjuk el soha mert ez már a mienké

a vér nem válik vízzé, tudom jól, bennem él
az apám szelleme az utam légvégéig elkísér
Loska! aludj csendesen a szívemben élsz fater
életeken át, tőled a halál sem választhat el!

a múltam nem tagadhatom, soha meg se tenném
ne kóstold be a családom mert kóstolod a pengém
a világ összes kurváját magamhoz venném.
minden züllött hajnalon mert nekem ez a gyengém

gyengéden ölelj engem Mama, mikor hazaértem
tréwuton járok a láz álmaimmal kéz a kézben
a telep nekem való, nem nyaralok Adrián
de letettem a névjegyem akár a Bányász Adrián

nem intek búcsút és nem dobok nektek puszit se pá-t
ott fogtok sírni majd utánam ahol senki se lát
a nevem: Finuccsi, az idő nekem munkáz
mindenkit lenulláz mert az összes többi full gáz

csukd be a szemed amíg mesél a szám
körbe vezetlek a városon de bízd csak magad rám
tesó, Tatabánya, otthona a nyomornak
nem való az ínyenceknek csak az edzett gyomornak

csukd be a szemed amíg mesél a szám
körbe vezetlek a városon de bízd csak magad rám
tesó, Tatabánya, nyakig ér a tré
nem adjuk el soha mert ez már a mienké.