Nullahuszonnégy ("Evés Közben Jön Meg A Doktor Monoton")

Mi lesz veletek, ó, ti szegény kontárok
Kifogy a kottátok, megtörik a röppálya
Bénultan, széttárt karokkal majd ott álltok
Bizony, kellett volna járnotok könyvtárba

A szavakat összeterelem, és valami kikerekedik
Ez a szakterületem, türelem, csillag születik
Doktor Monoton a nevem, haver, ha netán
Lemaradtál, s nem fülelsz oda már a hallatán
Balzac utca stíl, Angyalföld, Borsod-Abaúj
Így sorolom, s nem is vagyok már olyan egyedül
Én a magamét, a többi: ahogy alakul
Nem a kalitka – a madár, ami kirepül
Ez váteszpátosz, egy alulértékelt létmód
Te is át kell változz, hogy levess minden béklyót
Így odavisz az út, ha nem is tudod hova tart
Úgy is intézményesülsz, ha sose vállalsz hivatalt
Balzac utca stíl, Angyalföld, Borsod-Abaúj
Tudod, senkinek a lábai elé nem kell leborulj
Ez a kép csak úgy áll össze, ha te kirakod
Az légy, aki vagy, ne kövesd, teremts divatot
Kisvilág, nagy kaland, kulcs a titkos ajtóhoz
Mondtad, rám a kíváncsiságom csupán bajt hoz
És lásd, mi lett, baj helyett - merthogy van tanulság
Nem bolondok feltétlenül, akik elsőre furcsák

Engem lefáraszt hallani mások viselt dolgait
Szóval szívből remélem, hogy te önszántadból vagy itt
Folytatok egy se hossza se vége mondatot
Epikusan hömpölyög, terjengős, és vontatott
Megy háromhatvanöt, hét per hét, nullahuszonnégy
Hogy vedd az adást, te kell a jó hullámhosszon légy
Én folytatom a se hossza se vége mondatot
Epikusan hömpölyög, terjengős, és vontatott

Igen, a testem egy istené, de a lelkem annál is több
Ezt is elviszem magammal, mint a Kistehén
Körülöttem összezárul a füstköd, a sűrű városi szmog
Majd eloszlik, és hirtelen ott találtok, bárhol isztok
Én előbb szét kellett essek ahhoz, hogy összeállhassak
Ha szeretnéd, leszek a rossz, hívhatsz állatnak
Akár, ha neked az a jobb, könnyebb a lelked
Ha így a mulasztásod igazolod, s a vádat ejted
Remélem egyszer te is élni kezdesz, nem bírod már tovább
Bőven kinőtted, mégis, ez még mindig az a régi ketrec
Nagy találkozások várnak a külvilágban, indulj
Tégy kísérletet a komfortzónád határain túl
Végre, és ne másokra nézz ferde szemmel
Sok tévedés abból fakad, hogy valamit érteni vél az ember
A helyzet az, hogy a dolgok összetettek, mondják, az lesz
Egészséges felnőtt, aki gyerekként elég koszt evett meg
Ha akad pár pillanat, ami egy életre szól
Mit számít ki mekkora paraszt, hogy a sor mért araszol
Hiába nyújtanál be panaszt, alul mindig te maradsz
Amíg magadnak pár dolgot meg nem fogalmazol

Figyelj

Nem bűn tenni róla, nem bízni a véletlenre
Otthagyni egy szar filmet, azelőtt, hogy vége lenne
A saját ügyedben jársz el, mégis, ki kérne számon
Ha nem a helyemen vagyok, még jó, hogy a helyem nem találom

Nem bűn tenni róla, nem bízni a véletlenre
Otthagyni egy szar filmet, azelőtt, hogy vége lenne
A saját ügyedben jársz el, mégis, ki kérne számon
Ha nem a helyemen vagyok, még jó, hogy a helyem nem találom

Engem lefáraszt hallani mások viselt dolgait
Szóval szívből remélem, hogy te önszántadból vagy itt
Folytatok egy se hossza se vége mondatot
Epikusan hömpölyög, terjengős, és vontatott
Megy háromhatvanöt, hét per hét, nullahuszonnégy
Hogy vedd az adást, te kell a jó hullámhosszon légy
Én folytatom a se hossza se vége mondatot
Epikusan hömpölyög, terjengős, és vontatott